A fiatal képzőművész először pályája kezdetéről mesélt: - 1969. március 2-án születtem Marosvásárhelyen, Erdélyben. Általános iskolás korom óta művészeti iskolába jártam. Bár családomban senki nem foglalkozott a képzőművészettel, mégis gyerekkorom óta rajzoltam, festettem. Ifjúságom legmeghatározóbb élménye az 1990-es marosvásárhelyi magyarság elleni román pogrom volt, 1990-ben. Közvetlenül a marosvásárhelyi események után átköltöztem szüleimmel Jánoshalmára. Szegeden kezdtem a főiskolát, rajz-földrajz szakon, majd két év elteltével felvételiztem a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahol az öt éves képzés után képgrafika szakon diplomáztam, mesterem Kőnig Róbert grafikusművész volt. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint a Bács-Kiskun megyei Műhely Művészeti Egyesületnek. Társalgási szinten beszélek angolul. - Hogyan gondol vissza ma a 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi eseményekre? - Borzalmas volt! A konkrét pogrom három napig tartott. Fél órával azelőtt sikerült elmenekülnöm az RMDSZ székházából, mielőtt Sütő András írót megverték. Akkoriban 21 éves diákként az események sűrűjében akartam lenni és egy RMDSZ-es barátommal voltam a helyszínen. Mindez a Bolyai Líceum előtt történt, az akkorra már több ezresre duzzadt, szélsőségesen nacionalista román tömeg „aktív” részvételével. Ezen az első napon az RMDSZ tagjait verték meg, aztán másnap már a kilátogat magyar tévéseket sem kímélték. Ekkor a magyarok már a magyar iskoláért tüntettek, amivel végképp kivívtuk a románok haragját. Visszatérve a kérdésre ma is döbbenettel emlékszem és sosem tudom elfelejteni azokat a borzalmas órákat. - Váltsunk témát. Mióta él Baján és miért költözött városunkba? - Azért jöttünk Magyarországra, mert Romániában nem tudtam anyanyelvemen továbbtanulni és másodrendű állampolgárként érzetem magam magyarként. Bajára az egyetem befejezése után, 1998-ban költöztünk feleségemmel. Már a Képzőművészeti Egyetemen is számtalanszor hallottam, hogy ez a festők és képzőművészek városa. Immár Baját tekintem végleges otthonomnak, a bajai épületek, a város hangulata szülővárosomra emlékeztetnek. Szeretem ezt a várost, igyekszem hozzájárulni fejlődéséhez. - Mi jellemzi a művészetét? - Munkáimban a körülöttem lévő környezetet, a magyar városokat, tájakat, embereket, utazásaimat, az élet misztikumát jelenítem meg. Kedvenc témáim a régi bajai épületek, a semmihez sem hasonlítható gyönyörű barokk Szentháromság tér, a Sugovica, a Duna, a Gemenci erdő. Amint az idő engedi festő barátommal kiülünk a város egy-egy pontjára akvarellezni. Munkám mottójaként Picassot idézném: „Mindig saját koromnak festettem… amit látok azt megfesteni, hol ilyen, hol olyan formában… Ha valami mondanivalóm van, akkor úgy mondom, ahogyan érzem, hogy mondanom kell…” - Több kiállításon vett-vesz részt, gyűjteményei az ország, de Európa számos településein is megtalálhatók. Kérem említsen meg néhányat! - Egyéni kiállításaim helyszíne volt többek között Baja, Jánoshalma, Szeged, Kiskunhalas, Budapest és a Németországban található Heiligestadt. Képeim megtalálhatók Budapesten, a BRFK Teve utcai épületében is, mert egyetemistaként fantomképeket is készítettem. Csoportos kiállításon Baja testvérvárosai – Argentan, Waiblingen – mellett, Kecskeméten, Hajóson és Hódmezővásárhelyen is részt vettem. Számomra minden fórum egyformán lényeges. Ugyanolyan fontosnak tartok kiállítani egy városban, mint egy kisebb településen, ugyanakkor alkotásaimat az Internet segítségével is igyekszem elérhetővé tenni mindenki részére, a www.siposlorand.gportal.hu oldalon. Azon fáradozom, hogy a hétköznapi emberek minél könnyebben és gyakrabban találkozzanak a képzőművészetemmel, ne tekintsék a magamfajta kortárs képzőművészt amerikai sztereotípia különcnek. - Ön képzőművészeti tevékenysége mellett Jelky András Szakképző Intézet művésztanáraként dolgozik. A két alkotói munka mennyire egészíti ki egymást? - A Jelky András Szakképző Intézet művésztanáraként nagyszerű képző és iparművészekkel dolgozhatok együtt. Részt vettem a művészeti szakközépiskola elindításában, kolléganőmmel ketten visszük a grafika szakot. A képzőművészet mellett grafikai tervezéssel, arculattervezéssel, nyomdai előkészítéssel is foglakozom. Aktívan részt veszek a város és a megye kulturális életében. Büszkén mondhatom, hogy két diákot is sikerült művészeti felsőoktatásba segítenem. A két munka tehát nemhogy kiegészíti egymást, de nem tudnám elképzelni egyiket a másik nélkül és fordítva. A céljaim is ugyanazok: harc a sztereotipizált, irányított gondolkodásmód ellen. Nem értek egyet az individualizált képzőművészet felsőbbrendűségével! Nem akarok többet hozzáadni, sem elvenni abból, amit az előttem járó képzőművész nemzedék tagjai tettek gondolkodásukkal, alkotásaikkal. Szeretném, ha a bajaiak minél többen ismernék meg munkáimat, műtermemben – Szarka u. 32. - mindenkit szívesen látok. Egy pohár bor mellett bárkivel elbeszélgetek képeimről, városunkról. Sipos Loránd kollégájával, barátjával legtöbbször Baja utcáin alkot. Azt szeretné, ha ez a város arculatához tartozna, hiszen a képzőművészek sem csodabogarak, hanem a város tevékeny lokálpatriotái.